Új aldomain

2011. december 31., szombat | rendszerüzenet, software | Nincs hozzászólás

Új aldomain lett rendelve a darkrpg alá: Total War: Shogun 2 magyarítás

Címkék:

Szerzô: ED

CIA – Információk a világ országairól

2011. december 17., szombat | szerepjáték | Nincs hozzászólás

Jól jöhet, ha a jelen korban, egy másik országban játszódik a sztori. Persze kicsiny országunkról is akad benne pár érdekes dolog, de arra nagyon jól jöhet, hogy gyorsan, egy átfogó, vázlatos képet kapjunk egy országról, főleg statisztikák formájában: www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook

Címkék:

Szerzô: Edorn

LARP – Játékosokat keresünk!

2011. július 21., csütörtök | szerepjáték, találkozó-verseny | 1 hozzászólás

Sziasztok!

Jelenleg 15-20 fős élő szerepjátékos csapatunk keres további csapattagokat játékához. A történet a régi Sötétség Világában játszódik és a Szabbat oldalán álló karakterekkel folyik a játék.

A játékok helyszíne: Budapest – előre leszervezett a nézőközönség elől elzárt helyszínek
A játék gyakorisága: egy-két havi egy játék
Részvételi díj: A bérelt hely díja elosztva a játékosokra (kb. 1000-1500 HUF szokott lenni)
Jelenlegi krónika: 2002 óta ez a harmadik elkezdett krónikánk, mely a Szabbat: Láncok nélkül címet viseli, előtte a Szabbat: Reformkor és a Szabbat: A végzet beteljesül krónikák futottak.
További játéklehetőségek: Csapatunk rendszeresen rendez még asztali, VtES kártya és egyéb élő szerepjátékos eseményeket, versenyeket és találkozókat, melyek családias, kellemes és színvonalas körülmények között kerülnek megrendezésre.

Jelentkezés: Regisztrálj a larp.redsign.hu oldalon, majd “FELHÍVÁS AZ DARKRPG-N” tárggyal küldj egy privát üzenetet nekem és máris erre az évre taggá válasz!

Kérdés esetén írj bátran!

Címkék: , , ,

Szerzô: RedSign

Szabbat: Láncok nélkül (5. alkalom)

2011. április 27., szerda | szerepjáték, találkozó-verseny | 1 hozzászólás

Vámpír: Szerepjáték élőben

Időpont: 2011. május 28.
Krónika: Láncok nélkül, 5. játékalkalom
Helyszín: A Gyár (Budapest, Soroksári út 160.)
Regisztrációs díj: 1500 HUF

Obsta principiis!

A mágikus pecsétek vörheny fényben izzottak a kifakult lidércvilágban. Minden pecsét, amit vérrel róttak a lestrapált anyagi világban, egy – egy geomantikus fókuszponton vöröslött, ezzel létrehozva az asztrális és szellemi dodekahedront. Az ősi varázsigék börtönbe zárták mind az élőket, mind a holtakat.

Az umbra felszíni tartománya egy kibaszott füstös pöcegödörre emlékeztette Orfeuszt. Egyetlen biztos pontja a mögötte araszoló Dionüszosz volt. Kötelékük egy akasztófa esőben elrothadt kötelekén jelent meg az árnyak birodalmában, melyet alvadt vér piszkolt be. Mindkettejük derekán körbecsavarodott és tengerészcsomóval rögzült az átlépés óta. Orfeusz és Dionüszosz nem volt nekromanta, de még a káiniták vérmágiájához sem értett. Így meglehetősen kellemetlenül érezték magukat idelent… vagy idefent? olyan volt ez az egész fekete – fehér – szürke világ, mint London segglyuka. Szmog terült el fátyolként a levegőben és por fedett minden tárgyat, melyek csupán puszta sziluettjeikkel emlékeztettek valódi alakjukra, közelebbről szemlélve őket árnyékokból és reflexiókból álltak csupán. Orfeusz már messziről kiszúrta a vörös fényben ragyogó sarokpontokat és a szellemi energiákat felkorbácsoló, szabályos térbeli alakzatot. Megállíthatatlanul araszoltak egyre közelebb és közelebb, már csak percek kérdése volt, hogy odaérjenek. Aztán az anyagi világban felszálló halálsikoly újabb asztrális örvényt keltett életre, mely felkavarta a holtak világában leülepedett port és mocskot…

… újabb halálsikoly töltötte be a nevetségesen berendezett helyet. Korábban szórakozóhelyként működött, mára azonban lezüllött egy neonáci fetisiszta nárcisztikus bűnbarlangjává. A sikoly után ruhák és személyes tárgyak estek a földre. A levegőben egykor volt káinita hamvai kavarogtak a nyílászárók felől érkező huzatban.

A vörös szemű fenevad felhorkant. Nyállal kevert vér csorgott a szájából, ujjai hatalmas, gyilkolásra teremtett karmokban végződtek, mindegyiket alvadt vér mocska szennyezte be. Vadállatként szaglászott, morgott és önkívületlenül rángott a fenevad teljes uralma alatt. Vörös, pokoli tekintetének mélyén azonban, láthatatlanul, túl a józan ész határán, az állati késztetések és ösztönök mocsarában végleg elmerült emberi énje. Többé már nem volt ember. Többé már káinita sem volt. Maga volt a pusztítás hírnöke, a Leviatán, ki felemelkedett a mélységből, hogy mindent és mindenkit elpusztítson…

Az eszét vesztett vadállat tovább korzózott a szűk és zsúfolt teremben. ösztönei sarkallták és vezették, hogy felkutassa a rejtőzőket. Ám váratlanul mögötte mozgásra lett figyelmes. Hegyes fülei érzékelték először a tompa hangot, majd a szövetek egymáson való csúszásának alig hallható hangját. Villámgyorsan fordult sarkon, szemei lángoltak a terem sötétjében. A kanapén azonnal megpillantotta Szet gyermekét.

A kopasz férfi kimerülten, arcán mégis teljes önbizalommal fordult feléje. Tekintete azt sugallta, gondolatban már kifizette az útját és várja Anubisz ölelését. Végtagjai remegtek és zsibbadtak, ösztöneivel és a helyzet veszélyével dacolt egyszerre. A Nap már átlépte a horizontot és teljes erejével festette vörösre a ház falát. A napsugarak, mint Hélión pusztító követei, befúrták magukat a repedésekbe, végigsöpörtek az épületegyüttes előtti téren és ahol csak tudták, kíméletlenül leszámoltak a sötétséggel. Szet gyermeke, pontosabban követője, ahogy ő tekintett magára, irtózott a nap fényétől. Ő az ősi sötétség követe volt, egy olyan vérvonal tagja, akik allergiásak voltak még a mesterséges fényekre is. A napfénnyel szemben esélytelenek voltak. Mikor a hajlott hátú fenevad elindult felé, mégis, ellentétesen az ösztöneivel, ujjaival az ablaknyitó kilincsbe kapaszkodott. Elméjének sötét tudatalattijában egy árnyékokból, gyilkos ösztönökből és elfojtott vágyakból sakálfejű gondolat manifesztálódott. Létének utolsó pillanataiban az őrület és a ragadozó, gyilkos ösztön erőt adott neki, hogy legyűrje ősi félelmét a fénytől…

A hajlott hátú bestia minden erejét összeszedte egy elsöprő erejű ugráshoz, karmait előre meresztette, majd a megfelelő pillanatban előrerugaszkodott. Szét megrontója és cselszövője pedig, mielőtt a tehetetlen végső halál magával ragadta volna, kirántotta az ablaktáblát…

Orfeusz és társa már másik síkban járt. A pöcegödör mocskát és a holtak földjét maguk után hagyva egyre közelebb értek az anyagi világ határához. A csőszerű, kézzel vájt, szurokfekete, mégis kőkeménységű üregben kúsztak egyre beljebb és beljebb az asztrális szellemcsapda belseje felé. Váratlanul újabb halálsikoly, majd egy rá következő rázta meg alapjaiban az őket körülölelő aknát. Orfeusz Dionüszosz felé fordította holtsápadt arcát. Szemeit holtak porából és vérből kevert miazmával tapasztották le, mégis látta testvérének minden apró vonását. Dionüszosz fekete, halotti lepelbe burkolózott alakja hűségesen nézett vissza rá. Újabb kettő. Teljes erejükből mászni kezdtek felfelé…

A valóság szövete megremegett, a sarokban lévő, alvadt vérrel pecsételt pentagrammák végül megrepedtek és elporladtak. Az árnyékok tébolyult varjakhoz hasonlatosan rebbentek szét, majd helyükön két, fekete lepelbe öltözött alak jelent meg. Orfeusz és Dionüszosz ismét átélte az átlépés förtelmes, undorító bizsergését, legszívesebben öklendeztek volna és engedtek volna a csontjaikban, izmaikban egyre elhatalmasodó fáradtságnak. Ám A Manus Nigrum pont az ilyen esetekre képezte ki őket…

A nyitott ablak becsapódott, a biztonsági rúnák ismét felizzottak a nyílászáró körül, ám a mágikus védelem, akár egy alapjaiban megsérült épület, megrázkódott. Percek kérdése volt csak a teljes összeomlása.

Valahol a budai hegyek mélyén, egy sötét barlangszerű vájatban, tizenhárom gyertyából három váratlanul kialudt. Az őket felügyelő sötét, csuklyás köpönyegbe burkolózott alak még tett egy utolsó kísérletet, hogy vérével ismét meggyújtsa a haláltáborok mocskából öntött gyertyákat, de nem járt sikerrel. A barlang megremegett, ahogy a távoli szórakozóhelyen megingott a varázspecsétek hálózata. A köpönyeges alak kihátrált a barlangból. Óvatosan távozott, kikerülve a szedett-vedett holmikból harácsolt berendezési tárgyakat. Egy kevésbé éles szemű halandó is kiszúrta volna a két hely közötti torz hasonlóságot…

Orfeusz a nőbe karolt, Dionüszosz a csúf férfit segítette talpra. Itt volt az ideje lelépni innen, a lehető leggyorsabban. Még vetettek egy utolsó pillantást a lebujra: káiniták hamvai keveredtek egymással az alvadt vértócsákban, személyes holmik és ruhák hevertek szanaszét a padlón. Orfeusz kiejtette a kezéből az alig maroknyi, hosszúkás fémrudat, melyben egy zöld LED azonnal pislákolni kezdett. Társa, a hallgatag Dionüszosz is ugyanezt tette. A két tárgy hangtalanul esett a földre. A következő pillanatban már el is tűntek.

Felícián, ghouljaihoz hasonlóan, teljes kommandós felszerelésben és állig felfegyverkezve állt az épület előtt. A megerősített, golyó- és tűzálló dzsippek, sötétített ablakú, sárga rendszámmal ellátott furgonok védelmében kémlelték a helyszínt. A fülében lévő adó-vevő készülék GPS koordinátákat és azonnali jelentéseket recsegett. Igazi high-tech cucc volt. Aztán a váratlan robbanás ereje nem csak az autókat rázta meg, hanem a padlóra küldte az összes jelenlévőt. Felícián maradt talpon egyedül és a hatalmas lángcsóvába bámult. Agyarai előmeredtek fogínye alól, ahogy tekintetét képtelen volt levenni a pusztító lángokkal viaskodó épületről. Ghouljai egyesével tápászkodtak fel a földről, majd azonnal előre nyomultak. A lángok szinte egybeolvadtak a felkelő nap fényével. Felícián újabb félelmetes másodperceket kockáztatott, míg a tűz és a háta mögött felkelő nap között állt, rendíthetetlenül. Eldördültek az első lövések, majd újabb robbanások. Újabb másodpercek, majd egy gyors és határozott mozdulattal a nyitott hátsó ajtajú furgonba ugrott és becsapta maga mögött az ajtót…

… mielőtt engedett volna a felkelő nap fénye okozta kábulatnak, arca természetellenes, torz mosolyra húzódott. Embertelen, önelégült, ragadozó mosolyra. A fenevadéra, ki végre becserkészte és levadászta prédáját.

Kapcsolódó oldal: larp.redsign.hu

Címkék: , , , , ,

Szerzô: RedSign

Total War: Shogun 2

2011. február 26., szombat | software | Nincs hozzászólás

Total War: Shogun 2

cdgalaxis.hu

Címkék:

Szerzô: ED