Megtettük, amit tudtunk és mentettük az irhánk

2009. február 15., vasárnap | szerepjáték

Eljött az első Warhammer 40 000 – Dark Heresy játékalkalom. A csapat nem bővül és úgy néz ki, hogy erre a pár alkalomra már nem is fog. Tehát következzék a mindenre elszánt két gárdista és az orgyilkos első bevetésének rövid kivonata.

Dark Heresy - Hűség

Dark Heresy - Hűség

Mint említettem, csapatunk egy hatalmas nemesi család gigantikus űrhajóján szolgál, mely a szektor legnagyobb hajói között van számon tartva. A neve: Hűség. Mely a játék kezdetén éppen hazafelé tartott a család bolyvárosához, egy hatalmas ünnepségre. Út közben a hajót egy kisebb támadás is érte, melyből mi nem sokat érzékeltünk, csak azt, hogy miután elcsendesedett a helyzet, kiküldtek egy sérült részlegbe, mondván becsapódott oda valami és jó lenne ellenőrizni, hogy nincsenek-e túlélők… Ha akadnak, tegyünk róla, hogy ne legyenek. Valójában, valószínűleg büntetésnek (mivel a napokban kitört egy nagyobb kocsmai verekedés a kantinban, és a kezdeményezőinek minket kiáltottak ki) és talán furcsa kiképzésnek/gyakorlatnak is szánták a dolgot, mivel senkit nem találtunk ott, ám ritka “légkörben”, alacsony gravitációban kellett végig tevékenykednünk. Ám miután végeztünk, nem engedtek ki a területről. Pontosabban semmi válasz nem jött az ajtókon túlról, így vártunk. Már-már azt hittük, hogy hamarabb értük el a bolygót és a nagy mulatozásban itt felejtettek minket…

Körülbelül egy nap múlva tűnt csak fel egy kezdő technikus, aki véres ruházatban menekült be hozzánk valamiféle rejtélyes támadók elől. Mint kiderült, megszállták a hajót! Hát több se kellett nekünk, gárdistáknak, megindultunk felkutatni az ellent, annak ellenére, hogy láthatóan azok gond nélkül lemészároltak mindenkit, aki csak az útjukba került. De ez nem rettentett el minket, hisz végül is erre lettünk kiképezve! Hamarosan rá is találtunk pár betolakodóra – a technikusunk életét feláldozva fedte fel a támadók pozícióját, ahogy az egyikük berántotta őt és pillanatok alatt felszeletelte egy sötét mellékjáratban. Fogtam is a harci fejszém és egy útközben zsákmányolt kovácsoltvas gyertyatartót, – ami egyetlen világító eszközünk volt – szóltam a társaimnak, hogy fedezzenek és megindultam a sötétbe burkolódzó folyosó mélyére, a rejtőzködő gyilkost eliminálni. El is jött az első alkalom, hogy kipróbáljuk a közelharcot ebben a játékban. Hamar kiderült, hogy egy páncélozatlan, átlagos testfelépítésű, monoszálas kardokat forgató orgyilkos nem sokat ér szemtől szemben egy jól páncélozott, harci fejszés gárdista ellen. Rövid, ám gyönyörű csonkolással végződő küzdelem volt. Bár kicsit lesántultam, de egy gyönyörűen kivitelezett csapást is sikerült bevinnem, mely félig megvakította ellenfelem, aki így már nem is volt igazán ellenfél, tehát előhúztam kivégzésekhez használt kováspisztolyomat és egy jól irányzott lövéssel “csonkoltam” ellenségem fegyverforgató karját. A vér beborított.

Így elsőre a közelharcról és úgy általában a próbákról az jött le nekem, hogy nagyon sokat számít a kocka, ami még inkább előjön a tűzharcnál. A sérülések viszont eléggé komolyak tudnak lenni, ha valakin nincs páncél.

Dark Heresy - Imperial Guard roham

Dark Heresy - Imperial Guard roham

És kezdődhetett a hullarablás, mialatt társaim felfedeztek egy másik behatolót, kinek segítségével tesztelhették a játék tűzharc rendszerét… Ami számukra mintha nem jött volna be annyira, mivel a végkimenetel az lett, hogy miután jól meglyuggatták a célpont fedezékét és kicsit őt is, gárdista társam elvesztette türelmét, elhagyta fedezékét és gyorsan megközelítette áldozatát, akinek még az utolsó pillanatban sikerült homlokon (sisakon persze) lőnie társamat, ám ez sem menthette meg, mert az egy mozdulattal felnyársalta: átdöfte karját és hozzászegezte azt a törzséhez. Holtan esett össze.

A csetepaté hangjaira viszont felbukkantak társai kicsiny csapata, akik zárótüzet nyitottak ránk, mi pedig taktikai visszavonulásba kezdtünk. Ám ahogy távolodtunk, úgy bukkant fel több és több hulla a legénységünkből. Úgy tűnt, szinte mindenkit sikerült lemészárolniuk, és sajnos rá is jöttünk hogyan: valamiféle furcsa, talán mutáns vadállatokra bukkantunk, amik épp lakmároztak halott társainkból. Túlerejük hatalmas volt, így gyorsan meghúztuk magunkat és elővettük kis gárdista kézikönyvünket, hogy mi a teendő ilyenkor. Az meg azt írta, hogy ne essünk pánikba és keressük meg a legközelebbi barátságos erőket és jelentsünk nekik. Mivel látszólag már az egész hajót felszámolták támadóink, a hajó viszont az eltelt idő alatt eléggé megközelíthette a nemesi ház szülőbolygóját, a mentőkabinok felé vettük az irányt kis vitatkozás után – hisz gárdisták ne egy mentőkabinnal hagyják már el a hajót, hanem harci landoló egységekkel… de azok sajnos eléggé el voltak tőlünk zárva. Itt derült ki, hogy támadóinknak központilag sikerült lezárniuk szinte mindet. Így nem valószínű, hogy túl sokan elmenekülhettek közülünk. Szerencsére egyet sikerült beüzemelnünk és elhagynunk a hajót. Szerencsénkre már éppen a bolygó légkörébe lépett be a hajó, így mentőkapszulánk meg is indult a bolyváros felé.

A landolás nem volt zökkenőmentes, és mivel egyébként is sérültek voltunk, könnyen elvesztettük az eszméletünk. Egyedül gárdista társamnak sikerült nagyjából magánál maradnia, aki még érzékelte, hogy valamiféle gyári munkások húznak ki minket a mentőkabinból és próbálják ellátni sérüléseinket… aztán sötétség…

Előzmény: Végre újra játék – WH40K (karakteralkotás)

Címkék: , ,

Szerzô: Edorn

3 hozzászólás

Edorn
2009. február 15. vasárnap

Remélem mindenre jól emlékeztem, mivel eléggé le voltam fáradva és legalább fél liter kávét bevedeltem a játék alatt, ami egyébként nagyon jó hangulatban zajlott le!

Lord
2009. február 15. vasárnap

Igen Edorn, körülbelül így zajlott le a kaland ezen része.
A harc rendszerrel való ismerkedés, sok tapasztalatot szült. Ami biztos, hogy páncél nélkül ne! keveredj balhéba!
(Edorn közelharci csatája, egy lovag s egy fejvadász összecsapására hasonlított, s a várható eredménnyel zárult :) )
Pár “apróság” ami kimaradt a végéről:
Még 2 mentőkabin hagyta el a hajót.
Valamint, utánuk becsapódott az ünneplő városba a “Hűség” is.

Edorn
2009. február 15. vasárnap

Arra emlékeztem, csak a következő rész bevezetésének szántam… :)

Leave a comment