Szabbat: Reformkor – Hatodik játék

2010. május 13., csütörtök | szerepjáték, találkozó-verseny

1997 Március
Milánó, A Sforza kastély
Giangaleazzo érsek két testőrével kilépett a Sforza kastély hátsó teraszának
erkélyéhez. Kezében a Milánói törvénykönyv eredetei példányát tartotta, ahogy
bíborvörös köpönyege meglebbent a jéghideg szélben. Tekintete végigpásztázott az
alatta tivornyázó szabbat falkákon. Egy részüket már régről ismerte, de voltak itt
újak is, talán nomádok. A lelkében ismét fellángolt a régóta elrejtettnek hitt érzés
és a Fenevad egy pillanatra láncainak feszült, ahogy megérezte a vérköteléken
keresztül a testőreiből áradó rettenetet. Az erkély árnyékaiból egy nyugodt hang
szólalt meg, egy pillanat alatt elnyomva a fellobbanó pusztító érzelmeket és helyet
biztosítva a logikus, érzelemmentes gondolkodásnak. A nosferatu arkón teljesítette
ígéretét, futott át az érsek agyán, majd gyorsan végigpásztázta a tömeget.
Könyörtelen szörnyetegek, pszichopaták, mazochisták és perverz állatok. Az undor
hullámokban terjedt végig rajta ahogy jéghideg kezét a hideg márványpárkányra
helyezte. A falkák egyszerre hallgattak el és fordultak az erkély felé.
Az elhangzó szavak, a tűz ropogása, a vér szaga és a Milánó törvénykönyv maradványát
messzire fújta a szél a háta mögött, ahogy a gyorsan porladó lemészárolt testeket
nézte. Az összecsapásban rengeteg vért vesztett, ahogy az a maroknyi túlélő is, akik
most előtte térdeltek és egyként tették le esküjüket Milánó új hercege, a Kamarilla
méltósága előtt. A csapatnyi ghoul a fertályórával korábban még szörnyetegekkel teli
udvaron most benzines kannákkal locsolta a szitává lőtt, megkarózott vagy egyéb
módon csonkolt sebesülteket és testeket.
A kastély toronyórája hajnali kettőt ütött, mikor az első lángnyelvek fellobbantak
és a milánói szabbat utolsó tagjait emészteni kezdte a mesterségesen gerjesztett
tűz. A hamu és a korom örökre beleégett a Sforza kastély fogadóterének márványába,
így megpecsételve egy új rend létrejöttét. Milánó új hercege hangosan felnevetett…

1997 Április
Svájc, Hinterkapelentől délre egy elhagyatott gabona feldolgozóban
A hatalmas magtárat sötét árnyékok borították, mikor a vámpír belépett. Tizenhárom
káinita jelenlétét érezte és ugyanennyit jeleztek neki kémei is, valamint a környező
területeken kóborló tucatnyi másik vámpírt is jelezték, ezek közül azonban csak
hármat sikerült felismernie. A sötétített üvegű BMW a parkolóba állt, miközben
áthaladt a félig leszakított ajtószárny mellett. Körben a hordókban magas lánggal
égett a tűz. Tudta, hogy ami most következik az véres, fájdalmas és ha nem vigyázz
halálos lesz. A hatalmas raktárépület közepén ugyanis ott sorakozott Európa Szabbat
vezetősége, a Régens, priscusai és talpnyalói.

Elkezdődött…

A férfi a páncélozott csapatszállító mögött figyelte a lángoló raktárépületet és
elégedetten fordította arcát az ég felé. „A Szabbat régense halott!” A vezetők közül
csupán hárman élték túl. Jobb munkát végzett mint gondolták. A tűzoltók már úton
voltak Bernből, de még legalább egy óra míg ideérnek. A tűz addig is eltünteti a
nyomokat. A tűz és a csapatok. A megbízója egy hatalmas és befolyásos káinita volt,
ahogy emlékeiben élt, a Hadúr. Tekintete összeszűkült, mikor nem sikerült felidéznie
arcát. Tovább próbálkozott a találkozóval, de nem emlékezett másra csak a zöld
szemekre. A zöld szemekre melyek minden szavát bódító ambróziaként itta be tudata.
Hipnotizálták. Ráébredt és tudta, hogy az akarat mely megváltoztatta elméjét akarja,
hogy tudja. Az öröm mellett a gyengeség érzése söpört végig rajta. Vérkönnyei a
pernyeként lerakodó hamuval keveredett a kocsi mellett.
A távolban farkasok vonyítása visszhangzik. Gyászének ez, mely a testvéri köteléken
át minden testvérhez szól. Az ének tovaszáll és a dombon túl egy újabb csatlakozik
hozzá, mely szintén beleadja fájdalmát. A veszteséghez reménytelenség, gyávaság és
ezernyi negatív érzés adódik, ahogy egyre messzebbre és messzebbre száll.

Milánó határában egy elhagyatott gyártelepen.
A város már lassan egy hónapja a Kamarilla birtoka, mikor Giangaleazzo érsek
szembefordult családjával és elpusztítva őket a Kamarillát választotta. Most
Visconti hercegként pózol menedékének mélyén és retteg, mert tudja, hogy mi nem
felejtünk. A hatalmas alak lassan fordul a körülötte őrjöngő, vérmámortól gőzös
falkák és papjaik felé. Micsoda csürhe – gondolja, ahogy ismét végighordozza rajtuk
szemét, majd a mellette álló férfihoz fordul. A fiatalos külső és a megnyerő,
ártatlan arc valójában az egyik legveszélyesebb bérgyilkost rejti. „A Kéz küldötte.
Egy szárnyas szolga vagy mi.” Az egyezség áll és a falkák papjai már közelednek is a
véres csontokból faragott üsttel. Csupán ennyi maradt meg az egy hónappal ezelőtti
mészárlásból. Hát most majd megismered a Szabbat igazi erejét Visconti Herceg. A
férfi – arcán vicsorral – a falkapapok elé lép, akik azonnal letérdelnek a hatalmas,
csontpáncéllal borított alak előtt. A Hadjárat nemsokára kezdetét veszi…

Halál. Vér. Halál. Halál. Vér. Csonttörés. Halál. Vér. Tűz. Vér. Vér. Robbanás.
Halál.

Káin hatalmának köszönhetően a férfi magasról, hatalmas Zulo alakjából, szemléli az
alatta őrjöngő testvéreket. A fájdalom, az árulás és az elveszettség érzése pontosan
a rítus közepén söpört végig rajtuk. A régens halott. A priscusok halottak. Nincs
aki gátat szabjon. Az első kettőnek a nyakát törte. A harmadikat a csonttüskéi
nyársalták fel. A negyediket megragadta, de a fenevad ekkor már túl erős volt és
inkább úgy döntött kihasználja. Harci alakjában esélyük sem volt ellene, hiszen a
Kárpátokban csupán mentora volt az egyetlen aki képes volt megállítani. A mészárlás
közepén körbefordulva furcsán érezte magát. A Fenevad szűkölt és nyüszített, mint
egy kiskutya. Valami nem stimmel. A gondolat azonban túlságosan lassan érkezett és a
robbanás ereje hátralökte, miközben a testére folyó gyúlékony anyag azonnal halott
húsába mart. A lángok két lábon járó tűzoszloppá változtatták, mikor felugattak a
katonai gépkarabélyok. A Fenevad menekülni próbált, de az előző éjszaka végigjárt
tűztáncból erőt merítve legyűrte és egy hatalmas ugrással a katonák között termett.
Mindet magammal viszem.

Fájdalom. Félelem. Halál.

A polgárháború kitört…

2003. augusztusában öt évvel a merénylet és a polgárháború kezdete után – azonban a
priscusok megelégelték, hogy szinte már éjszakáról éjszakára bizonytalanná vált
létezésük és egy titkos gyűlésen a Szabbat megmaradt alapító, vezetői és fanatikusai
közös felkiáltással új régenset választottak! Marcell régens, aki a Szörnyetegek
klánjának hírhedt hadúra volt a keleti határokon megújult erővel vetette bele magát
a polgárháború elfojtásába. A Szabbat sorai között megjelentek a hírvivők, akik az
érsekségeket járva vitték a hírt.

Gyere el Te is és vegyél részt egy új Szabbat megalapításában!

SZABBAT: REFORMKOR
Hatodik játékalkalom
XLII. Vámpír: Szerepjáték élőben találkozó
Időpont: 2010. június 19., szombat
Honlap: vampires.redsign.hu

Címkék: ,

Szerzô: RedSign

No comments yet.

Leave a comment