Időpont: 2011. május 28.
Krónika: Láncok nélkül, 5. játékalkalom
Helyszín: A Gyár (Budapest, Soroksári út 160.)
Regisztrációs díj: 1500 HUF

Obsta principiis!

A mágikus pecsétek vörheny fényben izzottak a kifakult lidércvilágban. Minden pecsét, amit vérrel róttak a lestrapált anyagi világban, egy – egy geomantikus fókuszponton vöröslött, ezzel létrehozva az asztrális és szellemi dodekahedront. Az ősi varázsigék börtönbe zárták mind az élőket, mind a holtakat.

Az umbra felszíni tartománya egy kibaszott füstös pöcegödörre emlékeztette Orfeuszt. Egyetlen biztos pontja a mögötte araszoló Dionüszosz volt. Kötelékük egy akasztófa esőben elrothadt kötelekén jelent meg az árnyak birodalmában, melyet alvadt vér piszkolt be. Mindkettejük derekán körbecsavarodott és tengerészcsomóval rögzült az átlépés óta. Orfeusz és Dionüszosz nem volt nekromanta, de még a káiniták vérmágiájához sem értett. Így meglehetősen kellemetlenül érezték magukat idelent… vagy idefent? olyan volt ez az egész fekete – fehér – szürke világ, mint London segglyuka. Szmog terült el fátyolként a levegőben és por fedett minden tárgyat, melyek csupán puszta sziluettjeikkel emlékeztettek valódi alakjukra, közelebbről szemlélve őket árnyékokból és reflexiókból álltak csupán. Orfeusz már messziről kiszúrta a vörös fényben ragyogó sarokpontokat és a szellemi energiákat felkorbácsoló, szabályos térbeli alakzatot. Megállíthatatlanul araszoltak egyre közelebb és közelebb, már csak percek kérdése volt, hogy odaérjenek. Aztán az anyagi világban felszálló halálsikoly újabb asztrális örvényt keltett életre, mely felkavarta a holtak világában leülepedett port és mocskot…

… újabb halálsikoly töltötte be a nevetségesen berendezett helyet. Korábban szórakozóhelyként működött, mára azonban lezüllött egy neonáci fetisiszta nárcisztikus bűnbarlangjává. A sikoly után ruhák és személyes tárgyak estek a földre. A levegőben egykor volt káinita hamvai kavarogtak a nyílászárók felől érkező huzatban.

A vörös szemű fenevad felhorkant. Nyállal kevert vér csorgott a szájából, ujjai hatalmas, gyilkolásra teremtett karmokban végződtek, mindegyiket alvadt vér mocska szennyezte be. Vadállatként szaglászott, morgott és önkívületlenül rángott a fenevad teljes uralma alatt. Vörös, pokoli tekintetének mélyén azonban, láthatatlanul, túl a józan ész határán, az állati késztetések és ösztönök mocsarában végleg elmerült emberi énje. Többé már nem volt ember. Többé már káinita sem volt. Maga volt a pusztítás hírnöke, a Leviatán, ki felemelkedett a mélységből, hogy mindent és mindenkit elpusztítson…

Az eszét vesztett vadállat tovább korzózott a szűk és zsúfolt teremben. ösztönei sarkallták és vezették, hogy felkutassa a rejtőzőket. Ám váratlanul mögötte mozgásra lett figyelmes. Hegyes fülei érzékelték először a tompa hangot, majd a szövetek egymáson való csúszásának alig hallható hangját. Villámgyorsan fordult sarkon, szemei lángoltak a terem sötétjében. A kanapén azonnal megpillantotta Szet gyermekét.

A kopasz férfi kimerülten, arcán mégis teljes önbizalommal fordult feléje. Tekintete azt sugallta, gondolatban már kifizette az útját és várja Anubisz ölelését. Végtagjai remegtek és zsibbadtak, ösztöneivel és a helyzet veszélyével dacolt egyszerre. A Nap már átlépte a horizontot és teljes erejével festette vörösre a ház falát. A napsugarak, mint Hélión pusztító követei, befúrták magukat a repedésekbe, végigsöpörtek az épületegyüttes előtti téren és ahol csak tudták, kíméletlenül leszámoltak a sötétséggel. Szet gyermeke, pontosabban követője, ahogy ő tekintett magára, irtózott a nap fényétől. Ő az ősi sötétség követe volt, egy olyan vérvonal tagja, akik allergiásak voltak még a mesterséges fényekre is. A napfénnyel szemben esélytelenek voltak. Mikor a hajlott hátú fenevad elindult felé, mégis, ellentétesen az ösztöneivel, ujjaival az ablaknyitó kilincsbe kapaszkodott. Elméjének sötét tudatalattijában egy árnyékokból, gyilkos ösztönökből és elfojtott vágyakból sakálfejű gondolat manifesztálódott. Létének utolsó pillanataiban az őrület és a ragadozó, gyilkos ösztön erőt adott neki, hogy legyűrje ősi félelmét a fénytől…

A hajlott hátú bestia minden erejét összeszedte egy elsöprő erejű ugráshoz, karmait előre meresztette, majd a megfelelő pillanatban előrerugaszkodott. Szét megrontója és cselszövője pedig, mielőtt a tehetetlen végső halál magával ragadta volna, kirántotta az ablaktáblát…

Orfeusz és társa már másik síkban járt. A pöcegödör mocskát és a holtak földjét maguk után hagyva egyre közelebb értek az anyagi világ határához. A csőszerű, kézzel vájt, szurokfekete, mégis kőkeménységű üregben kúsztak egyre beljebb és beljebb az asztrális szellemcsapda belseje felé. Váratlanul újabb halálsikoly, majd egy rá következő rázta meg alapjaiban az őket körülölelő aknát. Orfeusz Dionüszosz felé fordította holtsápadt arcát. Szemeit holtak porából és vérből kevert miazmával tapasztották le, mégis látta testvérének minden apró vonását. Dionüszosz fekete, halotti lepelbe burkolózott alakja hűségesen nézett vissza rá. Újabb kettő. Teljes erejükből mászni kezdtek felfelé…

A valóság szövete megremegett, a sarokban lévő, alvadt vérrel pecsételt pentagrammák végül megrepedtek és elporladtak. Az árnyékok tébolyult varjakhoz hasonlatosan rebbentek szét, majd helyükön két, fekete lepelbe öltözött alak jelent meg. Orfeusz és Dionüszosz ismét átélte az átlépés förtelmes, undorító bizsergését, legszívesebben öklendeztek volna és engedtek volna a csontjaikban, izmaikban egyre elhatalmasodó fáradtságnak. Ám A Manus Nigrum pont az ilyen esetekre képezte ki őket…

A nyitott ablak becsapódott, a biztonsági rúnák ismét felizzottak a nyílászáró körül, ám a mágikus védelem, akár egy alapjaiban megsérült épület, megrázkódott. Percek kérdése volt csak a teljes összeomlása.

Valahol a budai hegyek mélyén, egy sötét barlangszerű vájatban, tizenhárom gyertyából három váratlanul kialudt. Az őket felügyelő sötét, csuklyás köpönyegbe burkolózott alak még tett egy utolsó kísérletet, hogy vérével ismét meggyújtsa a haláltáborok mocskából öntött gyertyákat, de nem járt sikerrel. A barlang megremegett, ahogy a távoli szórakozóhelyen megingott a varázspecsétek hálózata. A köpönyeges alak kihátrált a barlangból. Óvatosan távozott, kikerülve a szedett-vedett holmikból harácsolt berendezési tárgyakat. Egy kevésbé éles szemű halandó is kiszúrta volna a két hely közötti torz hasonlóságot…

Orfeusz a nőbe karolt, Dionüszosz a csúf férfit segítette talpra. Itt volt az ideje lelépni innen, a lehető leggyorsabban. Még vetettek egy utolsó pillantást a lebujra: káiniták hamvai keveredtek egymással az alvadt vértócsákban, személyes holmik és ruhák hevertek szanaszét a padlón. Orfeusz kiejtette a kezéből az alig maroknyi, hosszúkás fémrudat, melyben egy zöld LED azonnal pislákolni kezdett. Társa, a hallgatag Dionüszosz is ugyanezt tette. A két tárgy hangtalanul esett a földre. A következő pillanatban már el is tűntek.

Felícián, ghouljaihoz hasonlóan, teljes kommandós felszerelésben és állig felfegyverkezve állt az épület előtt. A megerősített, golyó- és tűzálló dzsippek, sötétített ablakú, sárga rendszámmal ellátott furgonok védelmében kémlelték a helyszínt. A fülében lévő adó-vevő készülék GPS koordinátákat és azonnali jelentéseket recsegett. Igazi high-tech cucc volt. Aztán a váratlan robbanás ereje nem csak az autókat rázta meg, hanem a padlóra küldte az összes jelenlévőt. Felícián maradt talpon egyedül és a hatalmas lángcsóvába bámult. Agyarai előmeredtek fogínye alól, ahogy tekintetét képtelen volt levenni a pusztító lángokkal viaskodó épületről. Ghouljai egyesével tápászkodtak fel a földről, majd azonnal előre nyomultak. A lángok szinte egybeolvadtak a felkelő nap fényével. Felícián újabb félelmetes másodperceket kockáztatott, míg a tűz és a háta mögött felkelő nap között állt, rendíthetetlenül. Eldördültek az első lövések, majd újabb robbanások. Újabb másodpercek, majd egy gyors és határozott mozdulattal a nyitott hátsó ajtajú furgonba ugrott és becsapta maga mögött az ajtót…

… mielőtt engedett volna a felkelő nap fénye okozta kábulatnak, arca természetellenes, torz mosolyra húzódott. Embertelen, önelégült, ragadozó mosolyra. A fenevadéra, ki végre becserkészte és levadászta prédáját.

Kapcsolódó oldal: larp.redsign.hu

A találkozóval szeretnénk felpezsdíteni a szegedi szerepjátékos életet. Reméljük sok játékos és csapat eljön. Természetesen nem csak a környékről, hanem mindenhonnan örömmel látjuk az érdeklődőket.

Mostani helyszínünk a Garaboncziás Borozó, Szeged, Kálvária sgt 9-11.
A találkozó Október 30-án, szombaton 9:00-tól előre láthatólag 18:00-ig tart, de mint legutóbb most is számítunk arra, hogy tovább maradtok.

Belépti díj: 500Ft
Ha kérdésed van, vagy nem találsz el hozzánk:
Balla Csaba (Godfrid)
Tel: 06-20/201-7456
Email: godfrid {kukac} gmail {.} com

Durva, beteges, erőszakos, francia.

Harley

Batman

Joker

A sas jele alatt - Plakát

Történetünk szereplői tehát bármilyen világról, bármelyik karrierutat járva érkezhetnek az események sodrába, csupán néhány megkötéssel:
- a karakteralkotásra rendelkezésre álló Xp mennyisége 2200
- a karakter életét átható jóslat a kalandmodul megkezdése előtt kidobandó (ahogy a Birodalmi Pszík felszentelési mellékhatása is)
- a Sebpontok és a Sorspontok tekintetében a megszerezhető maximumnál eggyel kevesebbet kapnak a játékos karakterek
- az elosztandó tulajdonságátlag értéke 32
- a modult Godfrid Morden írja, a helyszíne a Troxius Tertia lesz, a karakterek előtörténetét ennek értelmében várjuk maximum egy A4-es oldal terjedelemben, amihez a karakterlap is csatolandó.

Erőteljesen építünk a még csak érdeklődők jelenlétére is.

Rendezvényünk nagyban azoknak a játékosoknak szól, akik bár ismerik a Warhammer 40k univerzumát, akár Dan Abnett vagy Ian Watson műveiből, akár a Dawn of War vagy Dark Crusade játékokból, akár a Games Workshop terepasztalra készült játékaiból, de eddig még nem találkoztak az angol nyelven megjelent Dark Heresyvel, s szívesen játszanának egy jót vele.
Célunk a Warhammer 40,000: Dark Heresy megismertetése és népszerűsítése, reméljük nektek is tetszeni fog e vad és markáns univerzum íze, valamint az új és formabontó szerepjátékrendszer.

A rendezvény belépti díja fejenként 1500 Ft, a versenyre korlátozott számban (30 fő) lehet jelentkezni április 12-ig (éjféllel bezárólag). Az átutalást a 11600006-00000000-29544231 bankszámlaszámra várjuk. A befizetéskor kérjük ne felejtsétek feltüntetni a neveteket, illetve csapatotokat. A jelentkezéssel együtt várjuk e-mailjeiteket is, ez a köztünk lévő kapcsolat megteremtéséhez szükséges. A verseny helyszínét a Budapest, József körút 31/a alatt elhelyezkedő Kristálycsarnok biztosítja. A verseny tervezett időpontja április 19-e, vasárnap 9:00-tól 18:00-ig.

Ha bármi kérdésetek van a rendezvénnyel vagy a versennyel kapcsolatban, írjatok vagy hívjátok a verseny két szervezőjét, elérhetőségeink alább találhatóak.
Tran Dániel: 30/2179729 – trandani@freemail.hu
Katona Krisztián (Creep): 70/3781163 – krisztian.katona@freemail.hu

A verseny fő támogatói:
- Kristálycsarnok warhammer bolt, Budapest, József körút 31/a, nyitvatartás hétfőtől péntekig 10-20, illetve szombat vasárnap 10-18.
- Compaya WebShop

További részletek…

Egy sebtiben felállított korházban ébredtünk. Egy hatalmas terem, tele sebesültekkel, de inkább halottakkal. Valószínűleg a csatahajó becsapódásának áldozatai. Az orvosok vérben és hullákban gázolva próbálták ellátni azokat, akikkel még érdemes volt foglalkozni.

Warhammer 40k - Doktor

Mi egész jól megúsztuk a dolgot. És azt a kevés sérülést is, amit elszenvedtünk az ide út során, láthatólag ellátták. Még ki is aludhattuk magunkat. Ám a fegyvereink és a páncélunk eltűnt, ami még nem is ért akkora sokkhatásként minket, hisz majd vételezünk újakat. Ám a harácsunk is eltűnt! Minden, amit fáradságos munkával összeszedtünk és magunkkal cipeltünk a hajóról… Mi, gárdisták, rögtön mély letargiába zuhantunk…

De lassan, csak összeszedtük magunkat, és jobban körülnéztünk, takaróinkba burkolózva. Hamar elvegyültünk a kint ácsorgó-dohányzó sebesültek és rendfenntartók között. Már éppen meg akartuk érdeklődni, hogy akkor mi is a nagy helyzet, mikor egy kisebb csapat, jól felfegyverzett rendfenntartó osztag érkezett. Élükön egy magas rangú személlyel, aki egyenest beviharzott a rögtönzött korházba. Szerencsére én kicsit távolabb maradtam a többiektől, a kórház omladozó falainál, így be tudtam hallgatózni/leskelődni a réseken. Ugyan nem sokat vettem ki a szavakból – csak hogy utánunk érdeklődnek és valami bíborlistát emlegetnek – , ám amit láttam, az még sok is volt. A parancsnok beszélt az orvosokkal, azok odahívták egyiküket, mire a parancsnok azonnal agyonlőtte… Majd az emberei begyújtották a lángszórókat… Én megragadtam gárdista társamat és elkezdtem taszigálni, majd futva ráncigálni magam után. Mögöttünk pedig hamarosan elkezdődött a sikoltozás…

Futottunk egy darabig. Orgyilkosunk szakmájához híven elég szemfüles volt és észrevette gyors távozásunk, szerencséjére követett is minket. Kellő távolságban bevettük magunkat a romok közé és elmeséltem társaimnak, hogy mi is történt. Gyorsan levontuk a következtetést, hogy feletteseink azt hiszik, hogy azért tudtunk meglógni a hajóról, mert összehaverkodtunk a támadókkal, akiket is a Káosz szolgáinak hisznek, így felróttak a Bíbor listára, ahova azok kerülnek, akik szövetkeztek a Káosszal… Hát a karrierünknek annyi. Fel se tudtuk igazán fogni a dolgot, így tettük, amit kell. Fegyvereket eszkábáltunk és elbarikádoztuk magunkat az éjszakára, reménykedve, hogy megemésztjük a problémákat és találunk valami kiutat a helyzetből.

Az éjszaka során végig járőröző légi egységek és a hajó legénységét felfaló szörnyetegek hangjait hallottuk. Nem volt valami bíztató, hogy ezek túlélték a becsapódást… Egy álomképünk-látomásunk is volt, egy a hajónkon “vendégeskedő” inkvizítor nő személyében. Nem tudom, hogy a többiek hogy voltak vele, de én különösebb figyelmet nem szenteltem a dolognak, csak levontam a következtetést, hogy nagy már a nőhiány… Bár az mindenképpen figyelemreméltó, hogy mindhárman ugyanazon nőszeméllyel álmodtunk… Úgy tűnik nagyon egyezik az ízlésünk…

Hosszú távú megoldást nagyon nem találtunk, de elhatároztuk, hogy jó gárdistákhoz és orgyilkoshoz híven szerzünk fegyvert, páncélt és amit még csak tudunk… Mégpedig a lezuhant hajó roncsai közül. El is indultunk reggel, mikor lassan a nap felkeltével elhalkultak a vadállatok hangjai. Ugyan a járőröző légi egységek elől így is el kellett rejtőznünk időről-időre, de végül is egész szép tempóban haladtunk. Dél körül már közeledtünk is a célterülethez, ahol szétváltunk, hogy minél hatékonyabban tudjunk harácsolni… Igazán használható dolgokra eleinte nem akadtunk, ám egyszer csak rábukkantam az egyik mentőkapszulára, amit láthatólag kívülről nyitottak ki erőszakkal! Bent nem láttam senkit, hangokat sem hallottam, így szóltam a többieknek és már vetettem is be magam a gyomrába, fosztogatni… No igen, a reflexek…

A mentőkapszulában tényleg nem volt már senki, ám láthatólag legalább egy személy érkezett vele, aki meg is sérült landoláskor (találtunk egy kevéske vért). Első ránézésre más sem volt a kapszulában, ám szerencsére velünk volt ez az űrszülött orgyilkos gyerek is, aki most kivételesen nem a bajt hozta a nyakunkra, hanem megmutatta, hol szoktak lenni egy ilyen mentőkapszulában a rejtett szekrények, telis-tele fegyverekkel, lőszerrel, élelemmel… Fel is pakoltunk rendesen, bár kis szépséghibája azért volt a dolognak: Ugyan fejenként két lézerkarabély jutott, de egyiken sem volt bajonett…

Karakterem, még egyenruhában...

A lényeg-a-lényeg: Úgy a frászt hoztuk szerencsétlen gyerekre, aki kezdetben kemény legénynek hitte magát, hogy a végére maga alá is vizelt, és az életéért és nemi szerve épségéért rimánkodott… No meg hogy ne hagyjuk magára orvgyilkos társunkkal… Illetve megtudtuk tőle, hogy valakit elkaptak, aki a lezuhant hajónkról szárazott és bizony nemsokára mint rabszolga, árverésre is bocsátják! Bárki is legyen az, arra jutottunk, hogy nem végezheti a söpredék kezei közt! Végre egy jó ok a dicső halálra! Pillanatok alatt döntésre jutottunk: meg kell mentenünk az illetőt!

Előzmények:
- Megtettük, amit tudtunk és mentettük az irhánk
- Végre újra játék – WH40K (karakteralkotás)

Dark Heresy - Hűség

Mint említettem, csapatunk egy hatalmas nemesi család gigantikus űrhajóján szolgál, mely a szektor legnagyobb hajói között van számon tartva. A neve: Hűség. Mely a játék kezdetén éppen hazafelé tartott a család bolyvárosához, egy hatalmas ünnepségre. Út közben a hajót egy kisebb támadás is érte, melyből mi nem sokat érzékeltünk, csak azt, hogy miután elcsendesedett a helyzet, kiküldtek egy sérült részlegbe, mondván becsapódott oda valami és jó lenne ellenőrizni, hogy nincsenek-e túlélők… Ha akadnak, tegyünk róla, hogy ne legyenek. Valójában, valószínűleg büntetésnek (mivel a napokban kitört egy nagyobb kocsmai verekedés a kantinban, és a kezdeményezőinek minket kiáltottak ki) és talán furcsa kiképzésnek/gyakorlatnak is szánták a dolgot, mivel senkit nem találtunk ott, ám ritka “légkörben”, alacsony gravitációban kellett végig tevékenykednünk. Ám miután végeztünk, nem engedtek ki a területről. Pontosabban semmi válasz nem jött az ajtókon túlról, így vártunk. Már-már azt hittük, hogy hamarabb értük el a bolygót és a nagy mulatozásban itt felejtettek minket…

Körülbelül egy nap múlva tűnt csak fel egy kezdő technikus, aki véres ruházatban menekült be hozzánk valamiféle rejtélyes támadók elől. Mint kiderült, megszállták a hajót! Hát több se kellett nekünk, gárdistáknak, megindultunk felkutatni az ellent, annak ellenére, hogy láthatóan azok gond nélkül lemészároltak mindenkit, aki csak az útjukba került. De ez nem rettentett el minket, hisz végül is erre lettünk kiképezve! Hamarosan rá is találtunk pár betolakodóra – a technikusunk életét feláldozva fedte fel a támadók pozícióját, ahogy az egyikük berántotta őt és pillanatok alatt felszeletelte egy sötét mellékjáratban. Fogtam is a harci fejszém és egy útközben zsákmányolt kovácsoltvas gyertyatartót, – ami egyetlen világító eszközünk volt – szóltam a társaimnak, hogy fedezzenek és megindultam a sötétbe burkolódzó folyosó mélyére, a rejtőzködő gyilkost eliminálni. El is jött az első alkalom, hogy kipróbáljuk a közelharcot ebben a játékban. Hamar kiderült, hogy egy páncélozatlan, átlagos testfelépítésű, monoszálas kardokat forgató orgyilkos nem sokat ér szemtől szemben egy jól páncélozott, harci fejszés gárdista ellen. Rövid, ám gyönyörű csonkolással végződő küzdelem volt. Bár kicsit lesántultam, de egy gyönyörűen kivitelezett csapást is sikerült bevinnem, mely félig megvakította ellenfelem, aki így már nem is volt igazán ellenfél, tehát előhúztam kivégzésekhez használt kováspisztolyomat és egy jól irányzott lövéssel “csonkoltam” ellenségem fegyverforgató karját. A vér beborított.

Így elsőre a közelharcról és úgy általában a próbákról az jött le nekem, hogy nagyon sokat számít a kocka, ami még inkább előjön a tűzharcnál. A sérülések viszont eléggé komolyak tudnak lenni, ha valakin nincs páncél.

Dark Heresy - Imperial Guard roham

És kezdődhetett a hullarablás, mialatt társaim felfedeztek egy másik behatolót, kinek segítségével tesztelhették a játék tűzharc rendszerét… Ami számukra mintha nem jött volna be annyira, mivel a végkimenetel az lett, hogy miután jól meglyuggatták a célpont fedezékét és kicsit őt is, gárdista társam elvesztette türelmét, elhagyta fedezékét és gyorsan megközelítette áldozatát, akinek még az utolsó pillanatban sikerült homlokon (sisakon persze) lőnie társamat, ám ez sem menthette meg, mert az egy mozdulattal felnyársalta: átdöfte karját és hozzászegezte azt a törzséhez. Holtan esett össze.

A csetepaté hangjaira viszont felbukkantak társai kicsiny csapata, akik zárótüzet nyitottak ránk, mi pedig taktikai visszavonulásba kezdtünk. Ám ahogy távolodtunk, úgy bukkant fel több és több hulla a legénységünkből. Úgy tűnt, szinte mindenkit sikerült lemészárolniuk, és sajnos rá is jöttünk hogyan: valamiféle furcsa, talán mutáns vadállatokra bukkantunk, amik épp lakmároztak halott társainkból. Túlerejük hatalmas volt, így gyorsan meghúztuk magunkat és elővettük kis gárdista kézikönyvünket, hogy mi a teendő ilyenkor. Az meg azt írta, hogy ne essünk pánikba és keressük meg a legközelebbi barátságos erőket és jelentsünk nekik. Mivel látszólag már az egész hajót felszámolták támadóink, a hajó viszont az eltelt idő alatt eléggé megközelíthette a nemesi ház szülőbolygóját, a mentőkabinok felé vettük az irányt kis vitatkozás után – hisz gárdisták ne egy mentőkabinnal hagyják már el a hajót, hanem harci landoló egységekkel… de azok sajnos eléggé el voltak tőlünk zárva. Itt derült ki, hogy támadóinknak központilag sikerült lezárniuk szinte mindet. Így nem valószínű, hogy túl sokan elmenekülhettek közülünk. Szerencsére egyet sikerült beüzemelnünk és elhagynunk a hajót. Szerencsénkre már éppen a bolygó légkörébe lépett be a hajó, így mentőkapszulánk meg is indult a bolyváros felé.

A landolás nem volt zökkenőmentes, és mivel egyébként is sérültek voltunk, könnyen elvesztettük az eszméletünk. Egyedül gárdista társamnak sikerült nagyjából magánál maradnia, aki még érzékelte, hogy valamiféle gyári munkások húznak ki minket a mentőkabinból és próbálják ellátni sérüléseinket… aztán sötétség…

Előzmény: Végre újra játék – WH40K (karakteralkotás)

Dark Heresy - Gárdista

Azért nem rohanunk a nagy kihagyás után! Lazán kezdünk… Semmi komoly szerepjáték igény, vagy mélyenszántó gondolatok, stb… Legalábbis nagyon remélem… Inkább amolyan pár alkalmas baszós-gyakós-partraszállós hangulat…

Ma megvolt a gyorstalpaló világismertető azoknak, akik közülünk még nem olvasták volna a lefordított anyagokat és a megjelent cikkeket/leírásokat. Aztán már jött is a gyors, mindent bele karakteralkotás, amolyan “na dobáljuk össze a karaktereket” stílusban…

Ha már itt tartunk, akkor nézzük kik is vesznek majd részt a dologban. Mesélő: Lord

A Csapat:
docker: Gárdista (Birodalmi polgár egy háborúk sújtotta bolygóról) – Hátborzongató terveket sző az úszás képzettségével kapcsolatban… Szerintem még a mesélő sem sejti, hogy mit, de nagyon elszánt… Automata shotgun, bajonettes lézerpuska és komoly hullarablási szándék, mivel karakteralkotás közben csak úgy csorgott a nyálunk a jobbnál jobb cuccokra, de persze az induló pénzösszeg eléggé soványka…
Quicky: Orgyilkos (Űrszülött, aki egy hadihajón nevelkedett) – Kicsit érdekes lett, mivel felvette azt az előnyt(?), hogy nem igazán feltűnő, nem jegyzik meg az emberek… Ennek ellenére ugye űrszülött, és mivel kidobtuk a megjelenést: hófehér bőrű, narancssárga hajú, reszelt fogazatú figura… Bár belegondolva, ugye persze ebben a világban ez lehet nem is olyan nagyon feltűnő… Egyébként elég szép indulótőkével indul és hát mivel nem szeretjük az űrszülötteket (mindig csak a bajt hozzák a nyakunkra) gárdista bajtársammal már tervezzük is, hogy egy tűzharcban valamelyikünk véletlenül hátba lövi, aztán jöhet a hullarablás…
Edorn: Gárdista (Birodalmi polgár, aki egy halálbolygón fogant) – nagydarab, mogorva figura, aki szemmel láthatólag csak az erőszakban hisz. Komoly karriertervek: Sokkgárdista. Lézerpuska, fejszeként használt gyalogsági ásó, harci fejsze, repesz és hallucinogén gránát (persze senkinek sincs gázmaszkja… *gonosz-őrült-vigyor* )
Talán még lesz 1-2 játékos, akik nem tudtak megjelenni most szombaton… Majd kiderül…

Dark Heresy - Orgyilkos

Egyébként egy nemesi ház szolgálatában állunk és jelenleg a ház legnagyobb hajójára vagyunk beosztva. Hogy ezek után mi lesz, még nem tudni… A héten igyekszünk minél több információt magunkba szívni a világról és egy kevés kis élettel megturbózni a sebtében megkreált karaktervázakat. Aztán szombaton jöhet is az első játékülés.

Hosszú-fárasztó munkahét utáni pihentető, komolytalan és szigorúan véres játékokra számítok. A partraszállás és a belezés-a-gyalogságiásóval jelenetet már megigényeltük.

Ajánlott honlapok:
Magyar Dark Heresy rajongói oldal
Dark Heresy – Warhammer 40,000 Roleplay ismertető és játékteszt
A kiadó oldala
Ordo Malleus

Ajánlott filmek:
- Halálhajó
- Outlander
- Mutant Chronicles

Alexander McQueen 2009-es őszi férfikollekciója
Alexander McQueen
Végül köszönet VividFluxury-nak, mert nála láttam először Alexander McQueen alkotásait.